A lízing mint finanszírozási forma először a XX. század második felében jelent meg az USÁ-ban: a beruházásokhoz szükséges tőke hiánya hívta életre. Ez a finanszírozási konstrukció azzal csökkentette a pénzügyi szervezetek kockázatát, hogy a lízingtárgy (ingatlan, autó, egyéb gépjármű stb.) az ő tulajdonukban maradt, viszont a lízingtárggyal kapcsolatos kockázatokat és a felmerülő költségeket a lízingbe vevő viselte.
A lízing szó az angol “to lease” igéből származik, amely (haszon) bérbevételt, -bérbeadást jelent. Nyugat-Európa a hetvenes években vette át ezt a kifejezést, majd elterjedt az egész világon.
Próbálták magyarítani a szót (pl. “vétel-bérlet”), de egyik szóalkotási kísérlet sem adta vissza igazán a szó jelentését. A lízing fogalmára sem alakult ki általános meghatározás, mindenki másképp definiálja attól függően, hogy a lízing melyik jellemzőjét kívánja kiemelni.
A lízing olyan haszonbérleti szerződés, amelynek keretében a bérlő valamely beruházási jószágot vagy tartós fogyasztási cikket használati célból bérbe vesz, anélkül, hogy a berendezést megvásárolná.
A lízingszerződés olyan határozott időre szóló szerződés, amely alapján a lízingbevevő – vagyontárgy, vagyoni értékű jog – többnyire gépek, gépjárművek, berendezések birtoklására, használatára és az üzemeltetésük révén elérhető haszon szedésére jogosult, díj fizetése és a tulajdonost terhelő kötelezettségek átvállalása fejében.
A klasszikus autólízing értelmezés szerint az autólízing a bérletnek olyan speciális változata (tartósbérlet), ahol a bérbe adó a bérlő igényeinek megfelelő speciális eszközt (autót, motorkerékpárt vagy kistehergépkocsit) úgy adta bérbe, hogy lehetőséget teremtett annak megvásárlására az amortizációs idő lejártával, a bérbe adott tárgy könyv szerinti elértéktelenedésekor.
A használati jog átengedésével a lízingbeadó átadja a lízingbevevőnek a használattal járó kockázatokat is, de a gépjármű lízing tárgy használatából adódó haszonszerzés is a lízingbevevőt illeti meg. Ennek megfelelően az autólízingnek 3 fő szereplője van, a lízingbe adó, a lízingbe vevő és a szállító.
A klasszikus közgazdasági értelmezés szerint a lízing olyan üzletfajta, amelynek során a lízingbeadó azzal a céllal vásárolja meg a lízingbevevő által kiválasztott jószágot – autó, motor, kishaszongépjármű, hogy annak használatát a lízingbevevőnek díjfizetés ellenében adott időre átengedje, egyben lehetőséget teremt számára, hogy a szerződésben meghatározott futamidő lejártával a jószág a tulajdonába menjen át.
A gépjármű hitel vagy más néven autóhitel és a gépjármű lízing közötti alapvető különbség, hogy míg a gépjármű hitel esetén a jármű tulajdonosa a hitel felvevője lesz, addig a gépjármű lízing konstrukció választásakor a lízingcég lesz a gépkocsi törzskönyvében bejegyzett tulajdonos. Bármelyik megoldást is választaná, az autóhitel kalkulátor és az autólízing kalkulátor használata minden esetben indokolt a megalapozott döntéshez, összehasonlításokhoz.