Hazai és külföldi közvélemény-kutatások egybehangzó adatai szerint új személygépkocsi vásárlásánál a kiválasztás egyik legfontosabb szempontjává lépett elő az autóbiztonság.
E tétel igazolásához elég csak megnézni, mit tesznek a gyárak a vevők igényeinek kiszolgálására. Az új autók közül egyre több kap öt csillagos minősítést az Euro NCAP törésteszten is, mely tipikus baleseti körülményeket szimulálva hasonlítja össze az autók biztonságát. Az alapvető biztonságtechnikai eszközöket, mint a pirotechnikai biztonsági öv, az oldalmerevítés, és a fejtámlák. Ma már minden új autóban megtalálhatók. Egyre nagyobb a beépített légzsákok száma is, ma már legalább kettő, de inkább négy légzsákkal van felszerelve egy kisautó is, de nagyobb kocsikban valóságos légzsák-erdő van elrejtve (a vezető-, utas-, oldal-, és függöny-légzsák után nemrég kifejlesztették a térd-légzsákot is). Az úgynevezett passzív védelemhez – mely a balesetek következményeinek enyhítésére hivatott eszközöket takarja – hozzátartozik a programozottan gyűrődő karosszéria is. Ez azt jelenti, hogy a kasznit úgy gyártják, hogy eleve képeznek benne könnyebben deformálódó – úgynevezett gyűrődő – zónákat, melyek baleset eseték elnyelik az energiát, így az utasteret megvédve a roncsolódástól.
Az aktív – baleset megelőzését szolgáló – biztonsági rendszerek esetén az egyre több típusban alapfelszerelésként jelenlévő ABS-t említhetjük elsőként (amelyet eredetileg repülőgépekhez fejlesztettek ki). Ez a felszerelés egy rendkívül egyszerű, de annál inkább drága kiegészítő, amely megakadályozza a kerekek blokkolását fékezéskor. Az EU egyes piacain, például Németországban, már kötelező benne lennie minden új autóban. Újabb találmány a menetstabilizáló rendszer (ESP), ami egyelőre általában csak az extralistán található meg, viszont egyre jobban elterjed, és már a legtöbb kisautóhoz is rendelhető. Az aktív biztonság kategóriájába tartozik még a fékerő-elosztó, és a vészfékrásegítő is, melyek intenzív lassításkor segítik az autó vezetőjét.
Eközben viszont gyakran megfeledkezünk arról, hogy miért is kell mindezeket beépíteni járműveinkbe. Azért, mert minden autóban van egy olyan hibaforrás, amely a leginkább felelős a baleseti helyzetek kialakulásáért: a vezető, vagyis az ember.
Természetesen nem lehet mindenki mellé rendőrt ültetni, hogy ellenőrizze a közlekedési szabályok betartását, de erre ma már nem is lenne szükség, mert a baleseti adatrögzítők megszületésével a technika már lehetőséget ad a folyamatos ellenőrzésre. Ezeknek a berendezéseknek a fő célja, hogy segítsenek a balesetek körülményeinek tisztázásában. Ugyanakkor a próbák során kiderült, hogy jelentősen képesek befolyásolni a kormány mögött ülők viselkedését is.
A jövőben egyre nagyobb szerepet kap majd az autókban az elektronika, és az ezzel összefüggő autóbiztonsági rendszerek. Ez nagyon szép és jó, mivel minimalizálni lehet a balesetek kockázatát, és következményeit egyaránt. Viszont vajon mi az a határ, ameddig el lehet menni az automatizálásban? Hogyha eljön az a pillanat, amikor az autó felülbírálja majd a vezető döntéseit – márpedig el fog jönni, és nem is olyan soká – hogy fog erre reagálni az autóstársadalom? Ezek egyelőre nyitott kérdések maradnak.