Fogyasztási kölcsön a szocializmusban

A fogyasztási kölcsönök közé tartoztak a vásárlási kölcsönök, a személyi hitelek és a szolgáltatási kölcsönök. A legelterjedtebb forma az áruvásárlási kölcsön volt (ma áruhitel néven ismert inkább), amelyet a Belkereskedelmi Minisztérium által meghatározott, kizárólag hazai gyártmányú, illetve szocialista importból származó árucikkek beszerzésére nyújtották. A kölcsönt összeghatártól függően a vételár 60-70 %-a erejéig, 12-18 havi lejáratra folyósították. Az akkori szabályozás érdekessége, hogy nemcsak ingó dolgok megszerzésére lehetett felhasználni, hanem például hétvégi ház vásárlására is, meghatározott értékhatárig. Az áruvásárlási kölcsön folyósításához nem kapcsolódott kamat, hanem a szerződés szerint egyszeri kezelési költséget számított fel a pénzintézet. Ezáltal úgy tűnhetett, hogy a szocialista gazdaságban az állam által preferált társadalmi csoportokat nem sújtja a kapitalizmusban megszokott kamat. A kezelési költség mértéke azonban 4-6%-os kamatnak felelt meg. A konstrukcióban a pénzintézet hitellevelet állított ki az adós számára, aki ezt felhasználhatta vásárlása során. A hitellevéllel csak a rendeletben meghatározott termékeket lehetett megvásárolni, azt eladni, vagy más módon felhasználni nem lehetett. A kölcsön felvételével való visszaélések megakadályozására büntetőjogi szankciókat is kilátásba helyeztek.